» 
allemand anglais arabe bulgare chinois coréen croate danois espagnol estonien finnois français grec hébreu hindi hongrois islandais indonésien italien japonais letton lituanien malgache néerlandais norvégien persan polonais portugais roumain russe serbe slovaque slovène suédois tchèque thai turc vietnamien
allemand anglais arabe bulgare chinois coréen croate danois espagnol estonien finnois français grec hébreu hindi hongrois islandais indonésien italien japonais letton lituanien malgache néerlandais norvégien persan polonais portugais roumain russe serbe slovaque slovène suédois tchèque thai turc vietnamien

définition - Hajó

voir la définition de Wikipedia

   Publicité ▼

synonymes - Hajó

voir aussi

hajó (n.)

haditengerészeti

   Publicité ▼

locutions

-111-es számú hajó • 797-es számú hajó • A38 Hajó • A38 hajó • Altmark (hajó) • Ariel (hajó) • Aviso-hajó • Brederode (hajó) • Cap San Diego (hajó) • Carpathia (hajó) • Danny F II (hajó) • Debrecen (hajó) • Estonia (hajó) • Exxon Valdez (hajó) • Gokstadi hajó • Goya (hajó) • Granma (hajó) • Hajó (építészet) • Helka (hajó) • Hulk (hajó) • Kon-Tiki (hajó) • Konténerszállító hajó • Lusitania (hajó) • Mayflower (hajó) • Monitor (hajó) • Normann hajó • Norröna (hajó) • Northfleet (hajó) • Osebergi hajó • Partraszállító hajó • Rickmer Rickmers (hajó) • San Juan Nepomuceno (hajó) • Santa Maria (hajó) • Schulschiff Deutschland (hajó) • Seute Deern (hajó) • Struma (hajó) • Tunei hajó • Vasa (hajó) • Victoria (hajó) • Viking hajó • Wilhelm Gustloff (hajó) • Île-de-France (hajó)

dictionnaire analogique




aire (fr)[Hyper.]

hajó (n.)


flotta[Hyper.]

hajó (n.)


 

transport (en)[Domaine]

path (en)[Domaine]

út[Hyper.]

passage (fr)[Hyper.]

hajó (n.)


Wikipedia

Hajó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Lisa von Lübeck karavella

A hajó a csónaknál nagyobb, a tutajnál pedig összetettebb felépítésű vízi jármű.

Tartalomjegyzék

Fő hajótípusok

A hajóépítés és a hajózás története

Fájl:Yulong.JPG
A tutajt egyes vidékeken máig használják

Senki sem tudja, mióta használ az ember vízi járművet. Az első járműveket a természet szolgáltatta, kidőlt vagy hordalék fatörzsek formájában. Az épített hajók felé vezető úton a következő lépést a helyi erőforrásoktól függően a bödönhajó vagy a tutaj valamilyen formája jelentette: Szálfákban gazdag területen a fatörzsből kivájt bödönhajó és a tutaj, nádban gazdag területeken, mint Mezopotámia vagy a Titicaca-tó vidéke, a nádtutaj, nádcsónak vált uralkodóvá. Ahol nád vagy hordalékfa sem fordult elő, állíti bőrök és csont képezte a járművek (például az eszkimó kenu) alapanyagát.[1]Az ember a hajókat halászatra és szállításra találta ki, kezdetben különösebb irányítási lehetőség nélkül. Az emberek hamarosan rájöttek, hogy miként lehet a hajókat irányítani és előre hajtani evezők segítségével. Hamarosan megjelentek az első vitorlák is.

Ókor

Mezopotámia

Mezopotámia nagy folyói és mocsarai természetes következményeként hamar kialakultak az olcsó szállítás lehetőségét megteremtő vízi járművek. A területen elsősorban a nád és állati termékek álltak rendelkezésre, így a sumérok ezek felhasználásával készítették első csónakjaikat. A korai időszak fő közlekedési eszközei az aszfalttal tömített nádcsónak és a kör alakú, favázas, bőrbevonatú guffa (bödönhajó) volt. Egy érdekes típus volt az asszírok által használt kalakku is, a felfújt állatbőr tömlőkre épített tutaj.[2]

Bár a Perzsa-öböl remek lehetőséget biztosított volna Mezopotámia népeinek a tengeri hajózásra, az ókori kereskedelmi kapcsolatok inkább nyugat felé, a Földközi-tenger partvidékével voltak szorosak, és talán ez lehet az oka, hogy az ókor során Mezopotámiában nem fejlődött tovább a hajózás.[2]

Egyiptom

Fájl:Barque Solaire2.JPG
Hufu hajója a kairói Egyiptom Múzeumban
Az egyiptomiak az i. e. 3. évezredben kezdtek el hajókat építeni, a Níluson, a Vörös- és a Földközi-tenger partvidékén hajóztak. Az egyiptomi kereskedelem hatóköre északon Krétáig, Ciprusig és Bübloszig, délen Núbiáig és Puntig terjedt.[3] A tengeri hajózás Hatsepszut uralkodása alatt, az i. e. 15. században élte hőskorát. Ekkor indult meg a libanoni cédrus nagy arányú behozatala Egyiptomba és Hatsepszut fáraónő utasítására öt hajóból álló flotilla indult Puntba.[3]

A tengeri népek inváziója után Egyiptom hanyatlásnak indult, azonban a núbiai fáraók korából egyedülálló vállalkozásról számol be Hérodotosz. II. Nékó fáraó i. e. 595-ben egy föníciaiakból álló flottát indított el a Vörös-tengeren, amely három év múlva Afrikát megkerülve a Gibraltári-szoroson keresztül tért vissza.[3] A felfedezők állítását, miszerint nyugat felé hajózva a Nap jobbra (vagyis északra) esett tőlük, Hérodotosz nem volt hajlandó elhinni.[4]Fontos megjegyezni, hogy az expedícióra vonatkozóan Hérodotoszon kívül semmilyen bizonyíték nem került elő. A beszámoló adatai hihetőnek tűnnek, de például Alan Lloyd egyiptológus szerint a fáraónak semmilyen haszna nem származhatott egy ilyen útból, így arra minden valószínűség szerint nem is került sor.[5]

Csónakjaikat és kisebb folyami hajóikat nádból építették, a nagyobb hajókhoz először helyi, később Föníciából importált faanyagot használtak.[3] Egyiptom klímája nem kedvezett a hajóépítéshez alkalmasabb fafajok fejlődésének, ezért az egyiptomi hajók a korai időszakban rövid fadarabokból állították össze a külhéjat, amelyeket csapokkal vagy kötelekkel szorítottak össze, majd növényi rostokkat tömítettek. Fahajóik alakja hasonlított nádcsónakjaikra, ennek a formának egyes elemeit (például az ívben előrehajló hajófart) később más népek (föníciaiak, görögök) is használták.[3]Az egyiptomi hajók között meglepően nagyok is akadtak, a Kheopsz piramisánál 1954-ben feltárt, cédrusból készült hajó például 43,3 m hosszú és 6 m széles volt.[3]

Vörös-tengeri egyiptomi hajó az i. e. 13. századból

Az i. e. 12. századig nem ismerték az egyiptomiak a gerincre és bordázatra épült hajókat, ezért a merevítéshez más megoldást használtak. A héj pereme alatt egymástól egyenlő távolságra kb. arasznyi átmérőjű lyukakat vágtak, és ezeken keresztgerendákat fektettek keresztül. A hajótest szilárdságát javította a fedélzeten végigfutó, rájuk fektetett padlózat. Nehezebb terhet (például követ) szállító, vagy tengeri útra szánt hajók hosszanti merevítését egy a hajó hosszában végigvezetett, középen villás oszlopokra fektetett kötéllel oldották meg. A kötelet az orrnál és a tatnál rögzítették, és megfeszítették.[3]

A hajókat evezővel hajtották, és jó időben vitorlával is segítették az előrejutást. Kezdetben kézievezőket használtak, melyeket a kezelők a menetiránnyal szembe állva forgattak. Később, talán krétai vagy föníciai hatásra, áttértek a gúzsevezőkre, melyeket először állva, majd ülve húztak.A kedvező szél erejét keskeny vitorlákkal használták ki, amelyeknek aljára és tetejére keresztlécet rögzítettek. Falfestmények tanúsága szerint oldalszélben is tudtak hajózni, a vitorlákat elforgatva. Az árboc kétlábú, ún. bipod árboc volt, és hajónként egyet állítottak fel.[3]


Kréta

A krétai hajóépítés az egyiptomi hagyományokra épített, de azokat továbbfejlesztette, és így az i. e. 2. évezred első felében a Földközi-tenger keleti medencéjében meghatározó kereskedelmi pozícióba került. A krétaiak alkalmaztak először a hajó szilárdságának növelése érdekében a hajógerincet és egyes vélemények szerint a keresztbordákat.[6]

A „Hajófelvonulás” című freskó egyik városát csatornák vették körül! A Szantorinin ásó Marinatosz régészprofesszor szerint ez a város nagyon hasonlít az eltemetett görög Pompejire, a bronzkori Akrotirire. Az ókori Mediterráneumban a körkörös csatornák jelenléte óriási kihívást és bravúrt jelentett az építőknek. Ezekről a grandiózus építményekről Platón saját korában is hallhatott. Karthágóban még napjainkban is látható a körkörös hadikikötő csatornája, középen egy jókora szigettel.Szantorinin továbbá előkerült egy – a vulkáni robbanás előtti időkből származó – harci jeleneteket bemutató freskó is. A harcosok öltözködése szerint a minósziak (théraiak) csatát vívhattak a mükénéiekkel (marhabőr páncél). Igaza lehetett Platónnak, hogy az atlantisziak (minósziak) harcoltak a görögök (Mükénéiek) előőrseivel. Bár ebben az időben még Athén, mint városállam, nem létezett, mert a festmény jóval Kr. e. 1628 előtt készült.[7]

Fönícia

Föníciai készítésű asszír hadihajót ábrázoló domborműtöredék Ninivéből (i. e. 700 körül)
A föníciaiak voltak az ókor legjobb hajóépítői. Az összeomló krétai hatalom helyét átvéve előbb a Földközi-tenger keleti medencélyére terjesztették ki befolyásukat, majd folyamatosan előretörte nyugat és az Indiai-óceán felé is. i. e. 1100-ban megalapították Gader városát, 814-ben Karthágót.[8] Tudásukat rendszeresen igénybe vették a Föníciát meghódító, alapvetően szárazföldi beállítottságú birodalmak, mint az asszírok vagy a perzsák.

Hajóik kiválóságát jelzi, hogy i. e. 500 körül Hanno pun hadvezér 60 hajóból álló flottájával feltárta Nyugat-Afrika partvidékét egészen Kamerunig. Hasonló útra vállalkozott Himilkó Karthágói hajós is i. e. 525 körül, amikor Nyugat-Európa partjai mentén eljutott az ónban gazdag Britanniáig.[8]

Több újítás fűződik a föníciaiak nevéhez. Ilyen a kétevezősoros hajtás és az evezősök fölé emelt fedélzet is, amelyen a harcosok tartózkodtak. Megjelenik az árbockosár is, amelyet kötélhágcsón érnek el a matrózok.[8] A föníciai hajók minden kétséget kizáróan bordaszerkezettel készültek, ezt bizonyítja a döfőorr a hadihajókon és az egyiptomiaknál látott merevítő kötélzet hiánya.[8]

A föníciaiaknál alakult ki először az ókorban és a középkorban egyaránt jellemző hosszúhajó-kerekhajó különbség.

  • A hosszúhajó, más néven gálya karcsú, gyors, általában 25-30 m hosszú, evezővel hajtott (és csak kiegészítésként vitorlával ellátott) jármű. Csak parti vizekben volt használható, de a széltől függetlenül tudott haladni. Általában katonai célra épült. Az ókorban és a kora középkorban ez a típus játszotta a főszerepet, később a tökéletesedő vitorláshajók háttérbe szorították.[8]
  • A kerekhajó széles, nehézkes formájú hajó volt, mely kizárólag a szél energiájára hagyatkozott haladásában. A szélesség:hosszúság arány kezdetben 1:2,5 vagy 1:3 körüli, de idővel a kerekhajók egyre hosszúkásabbá váltak. Alkalmasabb nyílt tengeri utazásokra és nagyobb rakomány befogadására.[8]

Görögök

A mükénéi akhájok eltanulták a krétaiak és föníciaiak (phoinikok, phaiákok) hajóépítő tudományát, majd részt vettek a minoszi kultúra megdöntésében. Az i. e. 12. században bekövetkező népvándorlás az ő uralmukat is elsodorta, ám a helyükre beözönlő görög törzsek átvették és továbbfejlesztették a tengerész hagyományokat.

A görögöknél is kétféle hajótípust különböztethetünk meg, a gyors járású evezős gályákat és a vitorlás teherhajókat.

A teherhajók általában 10-20 méter hosszú, egy-, ritkábban kétárbocos hajók voltak, árboconként egy-egy négyszögletes vitorlával.

A gályák közül először az egy evezősoros (monera), ötven evezős (pentekontera) típus terjedt el. Ennek hossza kb. 25 méter, szélessége 3 méter lehetett.[9] A monerák áruszállításra is alkalmasak voltak. Később a sebesség fokozása érdekében föníciai mintára áttértek a többevezősoros hajók építésére. A felsőbb evezősorok hatékonyságát jelentősen növelte az evezőszekrények alkalmazása. Állítólag egy korintoszi hajóács, Ameinoklész alkalmazta őket először i. e. 704 körül.[9] Így terjedt el előbb a kétevezősoros diera majd a görög-perzsa háborúk idején a triera.[9]

i. e. 318-ban Szürakuszaiban megépítették az első öt evezősoros gályát, ami később a római-pun háborúk egyik meghatározó hajótípusa lett. Ezután a görög és az egyiptomi uralkodók versengeni kezdtek, melyikük épít nagyobb gályát. A kortárs beszámolók 6-40 evezősoros hajókat említenek, de a nagyobb számok igen valószínűtlenek.[9] Ezek közé tartozik II. Hierón zászlóshajója, a Szürakuszai is, amit Arkhimédesz tervezett. A felső fedélzet állítólag 2,7 m magas volt, voltak a hajón fürdők, kertek, Aphrodité-templom. A hajó állítólag 20 evezősoros volt, egyszerre 2000 tengerész látott el rajta szolgálatot. Rendelkezett 200 méteres hatótávolságú katapulttal, ellenséget megcsáklyázó és ellenséges csáklyázást meghiúsító szerkezetekkel.[9]

A görög utazók közül kiemelkedik a massziliai Pütheasz, aki i. e. 330 körül indult el Masszíliából, végighajózott Európa nyugati partjai mellett, majd Írország és Britannia között elhajózva eljutott Thuléig, amelyet Izlanddal, Norvégiával[9] vagy a Shetland-szigetekkel azonosítanak.[10]

Lásd még: Triérész

Birema
Trirema

Rómaiak

Pompeius hadvezér Navigare necesse est, vivere non est necesse vagyis „Hajózni kell, élni nem” szólása kiemeli a hajózás szerepét Róma nagyhatalmi pozíciójának elérésében és fenntartásában, valamint gazdasági életében. A rómaiak az első pun háború idején (Kr. e. 3. század) építettek először hajókat, melyeket a karthágóiaktól másoltak. Rövid idő alatt hatalmas flottát építettek. A legenda szerint egy partra sodródott karthágói ötevezősoros hadihajó mintájára építették meg 100 hajós flottájukat.[11] A hajókat továbbfejlesztették, csapóhidat, corvust helyeztek a hajóra.[11]

Később a rómaiak a kisebb hajókat részesítették előnyben a harctéren, és a nagy öt evezősoros hadihajókat felváltották az egy evezősoros liburnák.

Róma városának élelmezési gondjait a provinciákból szállított gabonával enyhítették, ehhez nagy befogadóképességű teherhajókra volt szükség. Ezért szakítottak a hagyományos típusokkal és helyettük nagyobb, robusztusabb, a régi típusok előnyeit ötvöző hajót terveztek, a corbitát. Az átlagos teherhajó 40 méter hosszú és 25 méter széles volt, de tudunk 55 méter hosszúról is.[11]

Bár kezdetben nem voltak hajós nemzet, idővel kénytelenek voltak beletanulni ebbe is, és néhány újítás is köthető a rómaiak nevéhez. Ilyen a hajófenék védelmére, a fúrócsiga ellen alkalmazott vékony ólomborítás, a kormányosok részére a tat két oldalán épített oldalerkély és a navigátornak megfelelő kilátást biztosító tatfedélzet.[11]

A keleti kapcsolatoknak (arabok, indiaiak) köszönhetően a keresztvitorlát fokozatosan felváltotta a latin- és a luggervitorla, amelyekkel oldalszélben is könnyen kezelhetővé váltak a hajók.

A fürge mozgású hajók evezősei rendszerint rabszolgák és hadifoglyok voltak, akiket az evezőhöz láncoltak, hogy ne tudjanak elmenekülni.

Ókori hajótípusok

  • A birema (latinul) vagy diera (görögül) két evezősoros, vitorlával ellátott hadihajó. Első típusait az i. e. 8. században a föníciaiak építették, majd az i. e. 7. században a görögök, később a rómaiak is hadrendbe állították. A hajó orránál elhelyezett döfősarkantyú az ellenséges hajó elsüllyesztésére szolgált. A magasított hajóorr és a tat díszes kialakítású.
  • A trirema (latinul) vagy tiera (görögül) három evezősoros, vitorlás hadihajó. A biremához képest nagyobb méretű, gyorsabb, de kevésbé fordulékony hajót elsőként a görögök építették meg az i. e. 7. században, majd a későbbiekben tőlük vették át a rómaiak. A hajótest fő fegyverzete a döfősarkantyú. A nagyméretű fővitorlán kívül egyes típusait orrvitorlával is ellátták. A szárazföldi hadviseléshez szokott rómaiak felvonóhíddal (corvus) szerelték fel, s ezáltal a megközelített ellenséges hajóra gyalogosaik átjuthattak.
  • A fürge mozgású egy evezősoros római vitorlás hadihajó, a liburna hadrendbe állítása az i. e. 1. században történt, mely hajótípusnak jelentős szerepe volt a Földközi-tenger keleti részét veszélyeztető kalózok legyőzésében (i. e. 67), illetve az actiumi tengeri ütközetben (i. e. 31) Octavianus győzelmében. A két dunai hadiflotta a liburna folyami változatát is alkalmazta.
  • A corbita evezők nélküli, vitorlával ellátott római szállítóhajó. A főárbocon elhelyezett vitorlán kívül orrvitorlával is rendelkezett. A nagyobb, akár 300 tonna teher szállítására is alkalmas típusait főleg gabonaszállításra használták.

Középkor

Az újjáépített Santa Maria

Mediterráneum

A Földközi-tenger medencéjében a középkorban az ókor végén kialakult evezős hadihajók módosított változatai éltek tovább. A part viszonylagos közelsége és a nyílt óceánnál enyhébb viharok miatt megmaradt az evezős hadihajók fölénye a vitorlásokkal szemben. A nehezen kezelhető keresztvitorlát azonban fölváltotta a latinvitorla, megjelentek a két- majd háromárbocos konstrukciók.[12]

Bizánc haditengerészete volt az utolsó, amely kétevezősoros gályákat, drómonokat használt, Nyugaton már az egyevezősoros változat terjedt el. A drómon az ókori gályák mintájára, kezdetben döfőorral épült, majd az a tengeri csaták megváltozásával fokozatosan eltűnt. A keresztvitorlát is korán felváltotta a latinvitorla. A bizánci drómonokat katapulttal és görögtüzet okádó szifonnal szerelték fel.[12]

A bizánciaknak több egyéb hajótípusa is volt, például a szelander.[12]

A középkori Metiterráneumban fontos szerepet játszottak Bizáncon kívül az arabok és az itáliai városállamok (főként Velence), majd később a spanyol államok is. Ezek az új szereplők is a térségben meglévő hagyományokat, vagyis az evezős gályákat vették át. A vitorlarudak hossza általában megközelítette a hajó hosszát, az evezők kb. 12-15 méter hosszúak voltak. Mivel a gályák oldalát az evezősök foglalták el, a tűzfegyverek megjelenésekor azok a hajó végére és az előhajóra kerültek. Ennek megfelelően a gályák harcmodora különbözött a későbbi tengerjáró vitorlásokétól, nem oldalról tüzelt az ellenségre, hanem menetirányban volt a legnagyobb a tűzereje.[13]

A gályák legénysége a középkorban 300-450 körül mozgott, és nagyjából feleennyi gályarab dolgozott az evezők mellett.[13]

A 15. század vége felé kifejlődött a gályák és a nyugat-európai vitorlások egy különös keveréke, a galeasz, amely rövid ideig fontos szerepet játszott a tengeri harcokban. Alakjában hasonlított a gályákhoz, de azoknál jóval (kb. egyharmaddal) nagyobb volt fő méreteiben. Orra nem a gályáknál megszokott hosszú csőrben végződött, hanem a korabeli vitorlásokban megszokottak szerint rövid, kissé felfelé ívelő volt. 25-30 pár evezővel rendelkezett, ezért a gályáknál lomhább volt, a hadrend második vonalában harcolt. A középhajón zárt fedélzettel rendelkezett, és a hajó elején és végén kialakított hajóbástyák mellett itt is elhelyeztek ágyúkat.[13]

Nagy méretének köszönhetően kereskedelmi áruszállításra is alkalmas volt, a velenceiek Levantétől Londonig használták gyorsárufuvarozásra.[13]

Vikingek

Bővebben: Viking hajók

A középkorban az első tekintélyesebb tengeri távolságokat maguk mögött hagyó európai nép a vikingek voltak. A közel 30 méter hosszú hajóik elsősorban hadi célokat szolgáltak. A karcsú hajókat evező és vitorla is vihette előre. A hajók elejét állatfejek díszítették.

A viking hajók jellemzője az erős gerinc, a magasra felmeredő orr, a széles, lapos hajótest, ami stabil haladást tett lehetővé viharos tengeren is (könnyebb volt vele a partot megközelíteni vagy akár a homokos partra kivontatni a hajót). Egy keresztvitorlával és egy evezősorral is rendelkezett. A viking hajó egyik jellemzője, hogy egyetlen kormányevezővel irányították, amit mindig a hajó jobb oldalán helyeztek el. (Ennek a kormánynak a norvég neve styri, ebből ered az angol steer=kormányozni, és a steer-board szó, amiből később starboard lett). A starboard szót manapság is a hajó jobb oldalának megnevezésére használják.

A vikingek ezekkel a látszólag törékeny hajókkal nem csak a környező szigeteket (Írország, Izland, Grönland) fedezték fel, hanem eljutottak Észak-Amerikába is – több száz évvel Kolumbusz előtt.

Középkori hajótípusok

A Észak- és Nyugat-Európa hajója volt a 12-13. században a nef. A Hanza-szövetség előbb a kogge, később a hulk (hajó) hajótípusokkal bonyolította le a kereskedelmet. A hajóknak egy árbocuk volt. A kormányevező a hajó oldalán volt, amit csak a 13. századtól építenek a hajófarra. A 15. században tervezték meg a hulk hajótípust. Ezeket a hajókat immáron nem klinker-, hanem karvelpalánkozással építették, illetve a hajónak már három árboca és farkormánya volt. A középkor végén következett be a hajózás valódi fénykora. A 13. században újabb hajótípus jött létre, a karavella. Ezt a hajót is farkormánnyal építették. A hajó elején és végén bástya volt, ez védte a tengerészeket a hullámoktól. A karavellából kialakult nagyobb hajót karakknak nevezték. Ez két hajótípus volt az első két nyílttengeri hajózásra alkalmas hajótípus. Kolumbusz hajói közül a Santa Maria (hajó) karakk, a másik kettő karavella volt.

Korai újkor

Amerika felfedezése után a tengerésznemzetek száma ötre nőtt: az angoloknak, a franciáknak, a hollandoknak, a portugáloknak és a spanyoloknak volt jelentős kereskedelmi és hadiflottájuk. A nagy tengerjáró hajók általában a karakkból továbbfejlesztett galleon és pinasse típusok közül kerültek ki. 3-4 vitorlarudazatuk volt és egy árbocra már több vitorlát is fölszereltek. A hollandok fleute típusú hajókat építettek.

A 18. század folyamán a fregatt volt a legjellegzetesebb hajótípus. Ezeket a hajókat 24-28 ágyúval szerelték fel. A kor legnagyobb hajói – a sorhajók – több mint 100 ágyút is vihettek.

19. század

A Louisiana Star lapátkerekes gőzös Hamburgban

Robert Fulton építette az első gőzgéppel hajtott fából készült hajót 1807-ben. A hajó neve Clermont volt.

A gőzhajókat elsősorban folyami és part menti hajózásban alkalmazták. 1819-ben a Savannah nevű hajó volt az első gőzös, amelyik átküzdötte magát az Atlanti-óceánon. Az utat Savannah-ból Liverpoolba majdnem egy hónap alatt tette meg. A hajó inkább a vitorláival haladt. A gőzgépeit csak 85 órán keresztül használta.Ezután 19 évnek kellett eltelnie, hogy újabb gőzgéppel hajtott hajó keljen át az Atlanti-óceánon. 1838 áprilisában két hajó (Great Western és a Sirus) indult Angliából New Yorkba. Mindkét hajót nagy lelkesedéssel fogadták New York-ban. Ezzel a tengerhajózásban beköszöntött a gőzhajók korszaka.

1822-ben jelentek meg az első fémtestű hajók, de csak a század második felében terjedtek el. A hajóbordák és a fedélzettartók vasból készültek. A törzset a merülési vonal alatt rézlemezekkel látták el, hogy elejét vegyék a hajótest algásodásának. Megjelentek a „bark” típusú vitorlások: háromárbocos hajók, az első és főárbocon keresztvitorlázattal, a hátsó árbocon élvitorlával.

A gőzgépeket, hajókazánokat folyamatosan fejlesztették, így növelni tudták a gőz nyomását és így gazdaságosabbá tudták tenni a gőzgépeket.A folyami gőzhajókat lapátkerekek vitték előre. A lapátkerekek azonban nem váltak be a tengeren és az óceánon, így 1845-ben megjelent az első hajócsavarral ellátott hajó, a Great Britain. Ettől kezdve a tengerjáró hajókat hajócsavarral hajtották.

A gőzhajók a külső megjelenésükben is kezdtek eltérni a vitorlás hajóktól. 1850-ben jelent meg az első függőleges orrtőkével kialakított gőzhajó, az amerikai Atlantic. Az 1870-es évektől kezdve a gőzösök kiegészítő felső fedélzeteket kaptak lakóhelyiségekkel és társalgókkal. Az 1880-as években a gőzhajókon a vitorlák feleslegessé váltak.A vas helyett 1877-től acélt használtak a hajóépítésben.

A dugattyús gőzgépek teljesítményhatárai korlátozottak voltak. Charles Algernon Parsons angol feltaláló gőzturbinás hajót épített, a Turbiniát, amivel 34,5 csomó sebességet ért el. A figyelmet magára azzal hívta fel – az admiralitás többszöri elutasítását követően – hogy 1897-ben, Victoria királynő trónra lépésének gyémántjubileumán a flotta díszfelvonulásán a flotta közepén átszáguldott, és faképnél hagyta a nyomába szegődő leggyorsabb hajókat is. A Turbinia ma a Discovery Museumban látható.

A modern hajótípusok kialakulása

Tolóhajó a Dunán
A Táncsics személyszállító hajó a Dunán

Hamarosan igény jelentkezett arra, hogy különböző hajótípusok alakuljanak ki. A 19. század utolsó negyedében kialakult a gyors járású gőzhajó, mely utasokat, postát és a sürgős rakományt szállította, valamint a lassabb tehergőzösök, melyek árukat szállítottak. Ekkor bocsátották útra az első speciális építésű gőzhajókat: személy-, szén-, érc-, ömlesztett- és darabárut szállító hajók, valamint hűtőhajók, tankhajók (tartályhajók).

20. század

Rudolf Diesel találmányát, a dízelmotort 1904-ben szerelték először hajóba.

1910-től dízelmotoros elektromos tengeralattjárók épültek.1911-ben Roald Amundsen a Fram nevű hajójába dízelmotort építtetett Déli-sarki útjára, ez volt a dízelmotor egyik legkorábbi tengeri alkalmazása. A hajó ma Oslóban, a Fram-múzeumban látható. (A Fram még háromárbocos szkúnervitorlázatú hajó volt.)Az első dízelmotorral szerelt nyílttengeri motorhajó, a Seelandia, 1912-ben épült.

A Dunai Flottila 1928 augusztus 20-án

A 20. században kialakultak a konténer-, valamint a vegyszer- és gázszállító hajók.

Lásd még

Források

  • Giorgetti, Franco. Vitorlás hajók. Alexandra Könykiadó (2007). ISBN 963 37 0367 0 
  • Marjai, Imre. Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könykiadó (1981). ISBN 963 11 5573 0 

Hivatkozások

  1. Marjai, Imre. Nagy hajóskönyv, 13. o 
  2. a b Marjai, Imre. Nagy hajóskönyv, 24. o 
  3. a b c d e f g h Marjai, Imre. Nagy hajóskönyv, 18-23. o 
  4. Ancient Egypt: Voyages of Exploration (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. augusztus 3.)
  5. Jimmy Dunn: Necho II's African circumnavigation (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. augusztus 3.)
  6. Marjai, Imre. Nagy hajóskönyv, 29. o 
  7. Forrás: Móczár István - Európa Atlantisza 2009. www.moczar.hu
  8. a b c d e f Marjai, Imre. Nagy hajóskönyv, 25-28. o 
  9. a b c d e f Marjai, Imre. Nagy hajóskönyv, 31-37. o 
  10. Nagy felfedezők utazásai. Officina Nova. ISBN 963 548 660 X 
  11. a b c d Marjai, Imre. Nagy hajóskönyv, 41. o 
  12. a b c Marjai, Imre. Nagy hajóskönyv, 40-41. o 
  13. a b c d Marjai, Imre. Nagy hajóskönyv, 52-55. o 

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Hajó témájú médiaállományokat.


  • Hadtudomány-portál
  • Közlekedésportál

 

Toutes les traductions de Hajó


Contenu de sensagent

  • définitions
  • synonymes
  • antonymes
  • encyclopédie

  • definíció
  • szinonima

Dictionnaire et traducteur pour mobile

⇨ Nouveau : sensagent est maintenant disponible sur votre mobile

   Publicité ▼

sensagent's office

Raccourcis et gadgets. Gratuit.

* Raccourci Windows : sensagent.

* Widget Vista : sensagent.

dictionnaire et traducteur pour sites web

Alexandria

Une fenêtre (pop-into) d'information (contenu principal de Sensagent) est invoquée un double-clic sur n'importe quel mot de votre page web. LA fenêtre fournit des explications et des traductions contextuelles, c'est-à-dire sans obliger votre visiteur à quitter votre page web !

Essayer ici, télécharger le code;

SensagentBox

Avec la boîte de recherches Sensagent, les visiteurs de votre site peuvent également accéder à une information de référence pertinente parmi plus de 5 millions de pages web indexées sur Sensagent.com. Vous pouvez Choisir la taille qui convient le mieux à votre site et adapter la charte graphique.

Solution commerce électronique

Augmenter le contenu de votre site

Ajouter de nouveaux contenus Add à votre site depuis Sensagent par XML.

Parcourir les produits et les annonces

Obtenir des informations en XML pour filtrer le meilleur contenu.

Indexer des images et définir des méta-données

Fixer la signification de chaque méta-donnée (multilingue).


Renseignements suite à un email de description de votre projet.

Jeux de lettres

Les jeux de lettre français sont :
○   Anagrammes
○   jokers, mots-croisés
○   Lettris
○   Boggle.

Lettris

Lettris est un jeu de lettres gravitationnelles proche de Tetris. Chaque lettre qui apparaît descend ; il faut placer les lettres de telle manière que des mots se forment (gauche, droit, haut et bas) et que de la place soit libérée.

boggle

Il s'agit en 3 minutes de trouver le plus grand nombre de mots possibles de trois lettres et plus dans une grille de 16 lettres. Il est aussi possible de jouer avec la grille de 25 cases. Les lettres doivent être adjacentes et les mots les plus longs sont les meilleurs. Participer au concours et enregistrer votre nom dans la liste de meilleurs joueurs ! Jouer

Dictionnaire de la langue française
Principales Références

La plupart des définitions du français sont proposées par SenseGates et comportent un approfondissement avec Littré et plusieurs auteurs techniques spécialisés.
Le dictionnaire des synonymes est surtout dérivé du dictionnaire intégral (TID).
L'encyclopédie française bénéficie de la licence Wikipedia (GNU).

Copyright

Les jeux de lettres anagramme, mot-croisé, joker, Lettris et Boggle sont proposés par Memodata.
Le service web Alexandria est motorisé par Memodata pour faciliter les recherches sur Ebay.
La SensagentBox est offerte par sensAgent.

Traduction

Changer la langue cible pour obtenir des traductions.
Astuce: parcourir les champs sémantiques du dictionnaire analogique en plusieurs langues pour mieux apprendre avec sensagent.

Dernières recherches dans le dictionnaire :

3696 visiteurs en ligne

calculé en 0,125s

   Publicité ▼

Je voudrais signaler :
section :
une faute d'orthographe ou de grammaire
un contenu abusif (raciste, pornographique, diffamatoire)
une violation de copyright
une erreur
un manque
autre
merci de préciser :

Mon compte

connexion

inscription

   Publicité ▼